BIrd Friendly Campus Feeder Pictures

I took some pictures at one of my bird feeders in Bard College.

This slideshow requires JavaScript.

Verekedés, zöldikék, névadó, Rudi!

Soha ilyet még nem tapasztaltam… Az etetőm jobban pörög, mint télen! A zöldikék agresszíven esnek egymásnak ha beleérnek a másik aurájába. Néha összekapaszkodva pörögnek fel 15-20 méter magasba, máskor meg a földre gyűrik egymást. Mikor foglalkoznak a családdal? Hmm…

A verebek már a fészekkel kapcsolatos dolgokkal vannak elfoglalva, csak néha jönnek kiabálni egyet. Tengelicék is csak néha színezik az etetőt, de hangjukkal mindig jelzik jelenlétüket.

Állandó vendégünk a kis kosztos is, Rudi a balkáni gerle. Ma volt a névadója. Gyorsan meg volt a keresztelő. Megkérdeztem anyát, hogy:

“-milyen névnap van ma?

-Rudi és Klári

-Jól van akkor Rudi lesz. Klárikát meghagyjuk Gyuri bácsinak.”

A ceremónia után, mintha tudta volna, hogy neki már van neve. Fekete kis csokornyakkendőjét megigazította a nyaka körül és olyan kényesen válogatta a zöldikék által ledobált magvakat, mint valami tekintetes úr. Nem is csoda! Nem mindenkinek van ám neve! El is várom tőle ezek után, hogy visszajárjon!

A lakások sikeresen átadva!

A Balmazújváros melletti Magdolna pusztába rengeteg törmeléket hordtak ki illegálisan a már használaton kívüli vályoggödrökbe. Most nem kevés pénzért próbálja meg a Balmazújvárosi Környezetvédő Csoport -BAKCSO- megtisztítani a területet a rengeteg szeméttől. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a hantmadaraknak kevesebb törmelékhalom áll rendelkezésére a fészkeléshez. “minden rosszban van valami jó”. Így jött az ötlet, hogy néhány kődarabból a kisebb buckák oldalába “műfészkeket” építek, így segítve ezen szép faj ittmarasztalását. Összesen három ilyen lakást csináltam, melyből kettőt már el is foglaltak. Egyébként a területen a mai nap 6 hímet láttam egyszerre. Ez az adat az előző évekhez képest jelentős javulást mutat. Bízom benne, hogy sikeres lesz a költés és a közelben lévő varjútelep lakói és jó néhány szarkacsalád nem befolyásolja majd a pozitív sikert.

Az átadott lakások:

No.1

No.2

Észak-Amerika madarai

2006-ban érettségi után az Egyesült Államokban folytattam tanulmányaimat (hivatalosan zeneművésznek tanulok). New York állam északi részén, a “big apple”-tól másfél órányira.  Mikor megérkeztem minden új volt számomra. Az ottani madaraknak sejtettem az európai megfelelőjét, de jobban meg akartam ismerni mik vesznek körül, ezért beszereztem a “The Sibley Field Guide to Birds of  North America” című fantasztikus könyvet. Szabadidőmben és a zenekari próbák üres járataiban sokat lapoztam és tanulmányoztam a képeket, leírásokat. Így a leggyakrabbi madarakat már könnyű szerrel felismertem a későbbiekben.

Legnagyobb élményeim a saját építésű madáretetőmnél értek. Óriási volt látni ezeket a színes madarakat alig pár méterről. A barátságosabb fajokat a kezemből is etetgettem néhány hét után.

A nagy élményeken felbuzdulva elhatároztam, hogy felállítok egy mobil lessátrat és abból örökítem meg a kis tollasokat.

A hétvégi buszon, ami a bevásárló központból jött, mindenki érdekesen nézett, hogy minek nekem a kampuszra vadászsátor és 25 kiló napraforgó…Semmi gond, gondoltam. Amerikában semmi nem ciki!

Másnap a sátrat elhelyeztem az etető körül, figyelembe véve a Nap mozgását-a fotózás miatt-. Tűkön ülve vártam a holnapot, amikor kiülhettem. Mint egy kisgyerek úgy örültem az első madárnak! Eleinte bizonytalanok voltak velem szemben és minden exponáláskor elröppentek, de aztán hamar megszokták. A forgalom hamar megnőtt. Heti 2 órát kellett dolgoznom csak azért, hogy tudjak nekik kaját venni. Szinte napi szinten kellett újratölteni az etetőt. A faggyút valamivel olcsóbban vettem mert összecimboráztam a hentesekkel és ők félrerakták nekem megfizethető áron. Nem volt ritka, hogy 5-8 kiló faggyú elfogyott egy hét alatt. Eleinte arra gyanakodtam, hogy valami ragadozó emlős hordja el a kaját, de később szemtanúja voltam, hogy erről szó sincs. Egy hatalmas Blue Jay csapat jött rendszerese és mint a sáskák úgy pusztították az eleséget.

A lesből készült képeimet büszkén mutogattam professzoraimnak és barátaimnak. Az erdőbe magányosan járkáló őrült fiú története hamar elterjedt a kampuszon:) Később több professzorom és barátom is megkért, hogy vigyem ki a lesbe és mutassam meg a birodalmamat. Jó volt látni az örömüket és hogy felfedezték a körülöttük élő madárvilágot.

A mobil lessátram hamar alkalmatlanná vált a terepi munkára… Egy óriási hó teljesen ellepte és összetörte benne a merevítőrudakat.  A továbbiakban nem kockáztattam. A következő évben Nagy Dávid Ádám barátom segítségével fából építettünk egy fix lest.

2007 -ben egy előadás keretében összegeztem tapasztalataimat és megfigyeléseimet saját képeimmel illusztrálva.

Képek az etetőmnél megfotózott fajokról:

Új faj az etetőn

Már már kezdtem kétségbe esni, hogy nem jönnek madarak a frissen megépített etetőmre, de szerencsére ma megtört a jég. Az eddigi néhány széncinege és veréb mellé ma csatlakozott újabb 10 széncinke, 20 veréb és új fajként féltucat zöldike is. A hideg idő beálltával remélem egyre több faj egyedei tisztelik majd meg a napraforgómaggal feltöltött etetőt. Az ínyencebb madarak falatozhatnak még fehér szalonnából, faggyúból, dióból, kókuszdióból és pinty eleségből is. Alkalmanként giliszta és csontkukac is kerül terítékre.

Hamarosan töltök fel képeket a fajokról és az etetőről. Addig is egy kép arról, hogy hogyan avatom fel a lessátraimat;)

jancsi-sator-ii