Nagy meglepetés számomra, hogy sokkal több madár látogatja az etetőmet most, mint a tél kellős közepén. A rengeteg zöldike, tengelic és házi veréb mellett három balkáni gerle is rendszeres vendég.
Ahogy kinézek az ablakon most is éppen civakodik a csuri nép. Alig férnek a maghoz. A tengelicek jól megvannak a többiekkel de a zöldikék a tavaszi jó idő hatására még agresszívabbak. A szenesek folyton fecsegnek és sokszor feleslegesen riasztják fel a csapatot. Az okosabb és színesebb madarak már ismerik a színjátékot ezért csak körülnéznek és falatoznak tovább. Magukban meg azt gondolják, hogy milyen bolond nép a verébé. 🙂 A galambok csak szedegetnek, fejüket előre hátra mozgatva. Csoda, hogy nem fáj a nyakuk. Nem is szólnak senkihez.
Minap egy mokás jelenetnek lehettem szemtanúja. Egy balkáni gerle az etető tetejény tanyázott, mintha csak a napsütést élvezné, de nem. Hamar rájöttem…gondolkodik! De nagyon keményen. Azon járt az esze, hogy hogyan tudna berepülni az etetőbe. Többször nekifutott, lecsúszkált az etető tetején mintha élvezni a szánkózást. Majd végül megpróbált egy közeli ágról bereppenni. Sikerült neki. Hátha nem felejti el a legközelebbi alkalomig.
/
I have never seen that many birds on my feeder like in these days. It is interesting that in the middle od winter they were less than now. I have many Greenfinch, House sparrow, European goldfinch and three Eurasian Collared Dove.
Poetry of Nature 
Leave a comment