Észak-Amerika madarai

2006-ban érettségi után az Egyesült Államokban folytattam tanulmányaimat (hivatalosan zeneművésznek tanulok). New York állam északi részén, a “big apple”-tól másfél órányira.  Mikor megérkeztem minden új volt számomra. Az ottani madaraknak sejtettem az európai megfelelőjét, de jobban meg akartam ismerni mik vesznek körül, ezért beszereztem a “The Sibley Field Guide to Birds of  North America” című fantasztikus könyvet. Szabadidőmben és a zenekari próbák üres járataiban sokat lapoztam és tanulmányoztam a képeket, leírásokat. Így a leggyakrabbi madarakat már könnyű szerrel felismertem a későbbiekben.

Legnagyobb élményeim a saját építésű madáretetőmnél értek. Óriási volt látni ezeket a színes madarakat alig pár méterről. A barátságosabb fajokat a kezemből is etetgettem néhány hét után.

A nagy élményeken felbuzdulva elhatároztam, hogy felállítok egy mobil lessátrat és abból örökítem meg a kis tollasokat.

A hétvégi buszon, ami a bevásárló központból jött, mindenki érdekesen nézett, hogy minek nekem a kampuszra vadászsátor és 25 kiló napraforgó…Semmi gond, gondoltam. Amerikában semmi nem ciki!

Másnap a sátrat elhelyeztem az etető körül, figyelembe véve a Nap mozgását-a fotózás miatt-. Tűkön ülve vártam a holnapot, amikor kiülhettem. Mint egy kisgyerek úgy örültem az első madárnak! Eleinte bizonytalanok voltak velem szemben és minden exponáláskor elröppentek, de aztán hamar megszokták. A forgalom hamar megnőtt. Heti 2 órát kellett dolgoznom csak azért, hogy tudjak nekik kaját venni. Szinte napi szinten kellett újratölteni az etetőt. A faggyút valamivel olcsóbban vettem mert összecimboráztam a hentesekkel és ők félrerakták nekem megfizethető áron. Nem volt ritka, hogy 5-8 kiló faggyú elfogyott egy hét alatt. Eleinte arra gyanakodtam, hogy valami ragadozó emlős hordja el a kaját, de később szemtanúja voltam, hogy erről szó sincs. Egy hatalmas Blue Jay csapat jött rendszerese és mint a sáskák úgy pusztították az eleséget.

A lesből készült képeimet büszkén mutogattam professzoraimnak és barátaimnak. Az erdőbe magányosan járkáló őrült fiú története hamar elterjedt a kampuszon:) Később több professzorom és barátom is megkért, hogy vigyem ki a lesbe és mutassam meg a birodalmamat. Jó volt látni az örömüket és hogy felfedezték a körülöttük élő madárvilágot.

A mobil lessátram hamar alkalmatlanná vált a terepi munkára… Egy óriási hó teljesen ellepte és összetörte benne a merevítőrudakat.  A továbbiakban nem kockáztattam. A következő évben Nagy Dávid Ádám barátom segítségével fából építettünk egy fix lest.

2007 -ben egy előadás keretében összegeztem tapasztalataimat és megfigyeléseimet saját képeimmel illusztrálva.

Képek az etetőmnél megfotózott fajokról:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: