A szuper tele

Ahogy arról lentebb is írtam már, a Vivitar szuper tele egy új dimenziót nyitott meg előttem. Az állatokat a keresőn keresztül szinte karnyújtásnyira éreztem. Nagy lendületet adott ez a folytatáshoz.

Egy meleg nyári napon volt mikor Fiteti barátom fölhívott, hogy lenne e kedvem segíteni a Hajdúszoboszlói reptérről kitelepíteni egy jelentős ürgepopulációt. Azonnal kaptam a lehetőségen, hiszen minden alkalmat megragadok, amikor a szabad ég alatt tevékenykedhetek. Egy kisebb csapattal kihelyeztük az ürgecsapdákat és aztán távcsővel figyeltük “hol van kapás”. Egy ilyen távcsöves ellenőrzést végeztem mikor valami érdekesre lettem figyelmes. Görénykölykök kergetőztek és birkóztak pár-száz méterre tőlem. Azonnal értesítettem a többieket, akik között volt egy profi fotós is. Természetesen ő volt az, aki elsőnek megkísérelhette az állatok fotózását. Azonnal előkerült egy 4/500-as Canon nagyágyú. Én a terepjáró árnyékából követtem figyelemmel, hogyan folytatódnak az események. Profi fotósunk hamar közel került az állatokhoz, akik azonnal észrevették, hogy valaki egy kályhacsővel kúszik feléjük. Végül sikerült pár képet készítenie, de csak kétszerezővel. Én csak ámultam bámultam…egyrészt eddig csak képekről láttam -még azokon is ritkán- 4/500-as Canont és Canon 20D-t, másrészről a digitális technika adta adottságok miatt. A képet azonnal vissza lehetett nézni! Ma már mosolyfakasztó lehet ilyet olvasni de akkor még nem voltak annyira elterjedve a digitális gépek, mint ma. Nem sokkal később mikor már feleszméltem a hirtelen jött élményektől újra megpillantottam a görénykölyköket. Ekkor már nem szóltam senkinek, csak fogtam a szupertelét a Canon 3000V gépemet és elindultam az akció felé. Hamar megtorpantam hiszen nem szegeztem rá tekintetemet maximálisan a témára és aki járt már a végtelen pusztában az tudja, hogy elég csak egy pillanatra szem elől téveszteni valamit. Utána már elég nehéz újból ugyanarra a pontra visszatalálni. Szerencsémre hamar ismét előkerültek a kis szőrmókok és akkor már láttam hogy hol van a rejtekhelyük. Egy föld alatti üregbe húzódtak vissza veszély esetén. Tétovázás nélkül lehasaltam az üregtől pár méterre és vártam…vártam…vártam… Körülbelül három órányi várakozás után látni véltem valamit. Egy megrágott fülpár bukkant elő pár pillanatra, aztán egyből vissza. A kölykök nem tudtak ellenállni a kiváncsiságuknak és nem sokkal később egyikük kidugta a fejét, hogy megnézze ki az az őrült aki 45 fokos melegben a tűző napon kockáztat egy napszúrást egy jó kép érdekében. Erre a pillanatra vártam! Csupán egy képet sikerült készítenem. A diáról szkennelt kép minősége messze nem tükrözi azt a boldogságot amit akkor éreztem! Mosolyogva álltam fel és indultam el elgémberedett lábaimmal a többiek felé. A szemem már káprázott a melegtől és érdekes tapétamintákat láttam, de akkor is azt mondtam, hogy megérte!

Íme a kép:

goreny2

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: